Egy lehetséges (másik) teremtéstörténet

A mikrofikciók szerzői nem csak görög-római mítoszokat és ismert irodalmi műveket írnak át szívesen, de gyakran bibliai történeteket is továbbgondolnak. Marco Denevi egyik “hamisítása” a teremtést helyezi egy kicsit más kontextusba.

MARCO DENEVI

Teremtés

Az utolsó atomháború során odaveszett az emberiség és a civilizáció. A Föld színe kietlen pusztasággá változott. Valahol Keleten mégis megmenekült egy űrhajós gyermeke. A fiú gyomokon élt és egy barlangban aludt. A katasztrófa borzalmától kétségbeesetten, hosszú ideig csak sírni tudott és az édesapjáért könyörögni. Az emlékei homályossá és töredékessé váltak: önálló életre keltek és önkényesen jöttek-mentek, mint az álmok. A rettegését üres félelem váltotta fel. Néha-néha feltűnt előtte apja alakja, amint rámosolyog vagy megdorgálja, vagy épp amint beszáll az űrhajójába, majd lángcsóvák és hatalmas robaj kíséretében eltűnik a felhők közt. Ilyenkor őrült magányában térdre rogyott és kérlelte édesapját, hogy térjen vissza. Időközben a felszín újra kizöldült: a növények virágba borultak és a fákon gyümölcs termett. A kisfiú férfivá érett és nekilátott felfedezni a vidéket. Egy napon madarat látott, másnap farkassal találkozott. Harmadnap váratlanul egy korabeli lánnyal találta szembe magát, aki hozzá hasonlóan túlélte az atomháború pusztítását.

Mi a neved? – kérdezte tőle.

Éva – felelte a lány – és neked?

Ádám.

(A fordítás felelőse: Kun Dániel)

Szirének – 3X

A homéroszi eposzok ismertebb történeteinek újraírása nagyon népszerű a latin-amerikai szerzők körében. A legtöbbször át- vagy újraírt motívum minden valószínűség szerint a szirének csábító éneke. Az alábbi három változat a műfaj három klasszikus szerzőjétől származik, az argentin Marco Denevi egész kötetnyi palimpszesztikus (ismert történet újraírásán alapuló) mikrofikciót írt, a címe Hamisítások, a mexikói Julio Torrit sokan a műfaj első valódi képviselőjének tekintik, Alfonso Reyes pedig szintén mexikói és ő is a korai egyperces-írók közé tartozik.

MARCO DENEVI

A szirének hallgatása

Amikor a szirének látták elhaladni Odüsszeus hajóját és észrevették, hogy a legénység viasszal tapasztotta be a fülét, nehogy meghallja énekelni őket (a legszebb és legcsábítóbb nőket!), megvetően elmosolyodtak, aztán így szóltak:

-Miféle férfiak ezek, akik szántszándékkal ellenállnak egy szirénnek?

Így hát hallgattak, és néma csend közepette hagyták elhajózni őket, ami felért a legsúlyosabb sértéssel.

(A fordítás felelőse: Koncz Fruzsina)

JULIO TORRI

Kirkéhez

Ó Kirké, hatalmas Istennő! Pontosan azt tettem, amit mondtál. Azonban nem kötöztettem magam az árbochoz, mikor megpillantottuk a szirének szigetét, mert elszántam magam a halálra. A néma tenger közepén a végzet mezeje várt rám. Mintha ibolyák rengetege sodródott volna a vízen.

Ó széphajú Kirké, nemes istennő! A sorsom kegyetlen. Mivel elszántam magam a halálra, a szirének nem énekeltek nekem.

(A fordítás felelőse: Koncz Fruzsina)

ALFONSO REYES

A reményvesztett utazó

Odüsszeusz örök utazásra ítéltetett, soha nem állhat meg, akárcsak Sziszüphosz elátkozott sziklája. Ő azt állítja, ez az istenek akarata… Néhányunk mindig is úgy gondolta, hogy Odüsszeusz egyetlen vágya, visszatérni a szirének bűnös szigetére.

(A fordítás felelőse: Koncz Fruzsina)

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑