Az uruguayi Horacio Quiroga mintájára, aki a novellaírás alapszabályait rögzítette tíz pontban (a novella műfaja szintén nagyon népszerű és történetileg is igen fontos Latin-Amerikában, sokan a mikrofikciót is a novellából származtatják, a kistestvérének tekintik), többen is megírták a mikrofikcióírás tíz alapszabályát, alább egy spanyol, valenciai szerző tanácsai olvashatóak.

GINÉS S. CUTILLAS

A mikrofikció tíz alapszabálya

1. Mielőtt bármit leírnál, olvass!

Nem írhatsz színvonalas mikrofikciót anélkül, hogy ne olvastad volna a klasszikusokat. Keresd a műfaj nagyjainak (Borges, Cortazár, Monterroso, Aub, Denevi, Gómez de la Serna, …) írásait, tanuld meg őket fejből, majd felejtsd el. Akkor és csakis akkor fogsz értékeset írni, ha felhagytál az utánzásokkal.

2. Ne írj semmi olyat, ami nem mond valami újat!

Ez az állítás alkalmazható a művészet többi területére is, de ebben az esetben ez abszolút igazság. Keress egy újító gondolatot, és aknázd ki a végletekig.

3. A legnagyobb körültekintéssel válassz meg minden egyes szót!

Ebben a műfajban minden szó stílusértéke fontos. Nem ugyanaz elfogni, elejteni, vagy elkapni valamit. Az első egy fogolyra vagy hajóra, a második egy állatra vonatkozik, a harmadik pedig egy általános forma, amely magában foglalja az első kettőt. Részesítsd előnyben a gyenge főneveket az erős melléknevekkel szemben. Egy főnév biztosan közelebb áll a képhez, amit közvetíteni szeretnél, még ha létezik is rá egy melléknév.

4. Az első mondatra összpontosíts leginkább!

Ez az, ami megragadja az olvasót. Nem ugyanolyan azzal kezdeni, hogy „Beleszerettem egy halba”, mint hogy „Egy forró áprilisi délutánon történt.”

5. Tedd a címet a történet részévé!

Ilyen rövid történetnél nem vesztegethetsz el semmilyen irodalmi eszközt. A cím szavainak információval kell szolgálniuk, tisztázniuk kell a történetet, vagy egyértelműen elhelyezni a cselekményt. Ezen felül, akárcsak az első mondatnak, eredetinek és olvasásra ösztönzőnek kell lennie. Ha az előző pontot is betartod, nincs más dolgod, mint kézen fogva kísérni az olvasót a végkifejletig.

6. Egy kép többet ér ezer szónál.

Ez egy kiemelten fontos bölcsesség a mikrofikció esetében. Ha a lány vagy a fiú egy-egy pillantásával ki tudod fejezni, hogy valamikor, akár egy másik korban szenvedélyes szerelmet éltek át, akkor megspórolhatod a terjengős magyarázatot.

7. Nem kell mindent túlmagyarázni.

Általában az irodalomban, de legfőképp ebben a műfajban különösen fontos a kihagyás. Soha ne becsüld alá az olvasót! Játssz a tudásával, használd ki, és kerülj minden olyan információt, melynek már birtokában áll. Mindenki tudja, hogy a tiltott gyümölcs egy alma volt, akkor minek megnevezni?

8. Ismert személy vagy történet legyen a kiindulópont!

Használj fel olyan szereplőket, melyek az egyetemes kultúrához tartoznak. Ha Ádámot és Évát említed, visszarepíted az olvasót az időben, ha Hitlert, akkor a II. Világháborúra asszociál majd. Viszont vigyázz, ha Piroska kerül szóba, mindenki azt várja majd, hogy mikor bukkan elő a farkas!

9. Hagyatkozz az irodalomtörténetre!

Az irodalom az irodalmból táplálkozik. Ha megjelenítesz egy bogarat, az olvasónak feltétlenül Kafka jut az eszébe, álmok és erotika bármelyik pillanatában Freud, ha kozmicizmusról beszélsz, Lovekraft ugrik be. Ha pedig elhelyezel egy pipát a mikrofikciódban, Sherlock Holmes szinte azonnal bekopogtat az ajtódon.

10. Legyen fordulatos a végpont!

A végszó a teljes közlendő csattanója. Ekkor ölt formát a mikrofikció, ez ad neki teljes értelmet és magyarázatot. A tetőpont nem szerepelhet az elején, mert elveszne az olvasó figyelme, de a közepén sem, mert akkor romba döntené az elvárásait. A mű végén viszont tudat alatt várja, hogy kiüsd, és ebből előnyt kovácsolva mérhetsz KO-t rá.

(A fordítás felelőse: M. H. Timi)