Gyakran éri az a vád egyes mikrofikciókat, hogy a rövidség a minőség rovására megy, és kétségtelenül előfordul, egy-egy szöveg annyira a végső csattanóra koncentrál, hogy egészen vicc jelleget ölt és egyszerhasználhatóvá válik. Nem ez a helyzet a következő szöveggel, amely szintén egy kortárs argentin szerző tollából (billentyűjétől) származik, és amelynek sorai mögött egy többgenerációs családtörténet sejlik fel.

EDUARDO GOTTHELF

Glühwein

Arrafelé ilyenkor glühweint árulnak az utcán, fűszerekkel ízesített forró vörösbort. Elfeledteti az emberrel, hogy fázik.

Úgy mesélték nekem, a dédszüleid a keleti pogromok elől menekülve szenteste keltek át a határon, mert olyankor kevésbé őrizték.

A nagyszüleid, a család egyetlen túlélői, `37 karácsonyán szöktek meg Németországból.

Ez volt az első ital, amit ott ittam, `76 karácsonyán. Édesanyád itt maradt, várandós volt veled, azt hittük, nem fenyegeti veszély. A többit már tudod.

Amikor `82 karácsonyán visszatértem, hoztam hat üveggel. Az utolsót egy különleges alkalomra tartogattam. Hogy ízlik? Biztos le fogunk részegedni, hiszen Buenos Aires-ben karácsonykor sincs hideg. Mindegy, a mínusz tizenöt fokot úgyis a szívemben érzem.

Egészségedre! Jó utat, fiam. Kívánom, hogy legyen munkád, boldog életed, és hogy a te gyerekeidnek ne kelljen útra kelniük karácsonykor.

(A fordítás felelőse: Wagner Hella)