A címet a fiatal mexikói szerző, Laura Elisa Vizcaíno adta ennek a kis válogatásnak, mely négy szöveget tartalmaz. Olvasatunkban nem mindegyik kötődik feltétlenül az idős korhoz, de az idő múlásához mindenképpen.

LAURA ELISA VIZCAÍNO

Gyávaság

Annak ellenére, hogy a nagyi akkor már hét éve meghalt, egyszer csak megjelent egy családi összejövetelen. Örömmel fogadtuk, és hallgatólagos megállapodást kötöttünk, miszerint egyikünk sem említi neki halálának tényét, nehogy felzaklassuk.

Az este kellemesen telt, búcsúzáskor azonban egyikünk sem ajánlotta fel, hogy hazaviszi.

 

Éjjeli hangok

Már elmúlt éjfél, de az öreg hölgy még mindig hintaszékében ringatózik előre-hátra, miközben a halott lánya arcképét megvilágító gyertyákra szegezi tekintetét.

Hallgatja az óra ketyegését, a hintaszék nyikorgását, a macska nyávogását, és néha-néha hallani véli egy kislány hangját, aki könyörögve kéri édesanyját, hogy aludjon el, végre aludjon el.

(Felelős: Rebi)

Hintától a hintaszékig

– Holnap lesz a szülinapom, szeretnék egy zsúrt lufikkal, csokitortával, vanília fagyival és színes konfettivel. Bárcsak eljönnének a barátnőim és a családom! Talán még ajándékokat is hoznak. Miért is nem kértem meg anyut, hogy vegye meg nekem azt a sárga ruhát a nagy napra!

– Nyugodjon le drága, szerintem még az unokái sem fognak eljönni. Inkább segítek felkelni.

 

Jobb később, mint soha

– Miért nem találkoztunk hamarabb? Merre jártál eddig, drága?

– Kísértésből kísértésbe estem, szerelmem!

(Felelős: L. Timi)

 

Fotó: @gauchomagiar