Autóvezetőből taxisofőr, újságból tablet

Ez a szöveg azért nagyon érdekes, mert egy Örkény-egyperces ihlette. A spanyol nyelvterület szerzői és irodalmárai a mikrofikció műfajának felfutása után világirodalmi kapcsolatokat keresve hamar felfedezték maguknak Örkényt, Javier is így ismerte meg a magyar egyperceseket, Az autóvezető történetét pedig tovább is gondolta.

Emlékeztetőnek az Örkény-szöveg elolvasható a következő linken:

Örkény István: Az autóvezető

 

JAVIER DE NAVASCUÉS

A taxisofőr

A 31247363GH engedélyszámú madridi taxisofőr elővette a tabletjét, és a következő feliratot olvasta: “Meg akarod tudni a halálod  időpontját?”
A szusszanási pihenőidőt kihasználva az igen lehetőséget választotta.:”Ma reggel 9 óra 30 perckor fogsz meghalni.”
Na, jól nézünk ki, gondolta Domingo Domínguez, így hívták a taxisofőrt. Majd letöltött egy játékapplikációt, a GTA-t. Éppen egy virtuális drogkereskedővel végzett a játékban, amikor kopogtatásra lett figyelmes a hátsó ablakon: “Elvinne a Nuevos Ministerios állomáshoz?” – kérdezte tőle egy utas.
Domingo az Atocha pályaudvar felé vette az irányt, átkelt a Recoletos nevű sugárúton, intett Neptunusz szobrának, és a Colón-térhez közeledvén felgyorsított. Mivel az utasa síri csendben ült, ismét a félbemaradt játékban teljesítendő küldetésére gondolt. Még ki kell nyírnia a dílert, felvenni az anyagot, begyűjteni az árut a raktárból, és várni az összekötőre… De akkor hirtelen, mintha a halál hírnöke lenne, megszólalt az utas:
“Késésben vagyunk, uram. Gyorsítson gyorsítson már, így nem fog időben megérkezni.
“Milyen sietős itt valakinek.”
“Csak érjen oda időben, hiszen ez a szakmája.”
Milyen egy faragatlan fickó, gondolta Domingo, de azért beletaposott a gázba. Szemerkélni kezdett az eső. A Gregorio Marañón utca magasságában egy kis teherautó teljes erőből beléjük hajtott. A taxisofőr csak annyit tudott kiejteni a száján, hogy „basszus”, miközben kétségbeesetten fékezett. Aztán csend lett.
Domingo kinyitotta a szemét, és az utast kereste, aki közben köddé vált. A homlokához kapott, körülötte mindenki dudálni kezdett. Reggel 9 óra 31 perc volt.

(A fordítás felelőse: Gladity Alexandra)

 

Egy mesebeli herceg ma

Az ismert nép- (vagy mű-) mesei motívumok is gyakran szerepelnek a mikrofikciós átírások áldozatai között. Luisa Valenzuela kortárs argentin szerző a műfaj élő alkotói közül az egyik legnépszerűbb, négy változatban is újraírta a mesebeli herceget, ezek közül olvashatunk most egyet:

LUISA VALENZUELA

4 Herceg 2

Hercegünk az álomtörő csókot gyakorolja. Felismeri nem mindennapi tehetségét és arra törekszik, hogy a maximumig finomítgassa azt. A siker nem garantált. Lényegtelen is, hiszen ő rendkívül daliás, fiatal és előtte az élet.

Látja, hogy sikere nem elsöprő, de nem azért nem az, mert a lánykák, akiket megcsókol, nem ébrednek fel. Nem, nem, épp ellenkezőleg. Képes egészen közel lopakodni a hálószobákhoz, és mikor megtalálja a lányokat legmélyebb álmaikba merülve, megcsókolja őket. Ekkor a lányok felébrednek. Túlságosan is. Követelőzni kezdenek, akaratossá válnak, megvilágosodnak, ráébrednek az életre, a világra, vágyaikra és kívánságaikra… s elkezdenek követelőzni.

Pedig nem ilyennek szereti őket.

Kitart igyekezete mellet, mert egy nap eljön majd az igazi, a végső megmérettetés. Tudja, hogy valahol a hatalmas királyság rejtett zugában egy gyönyörű hercegnő a legmélyebb álmát alussza, és csak az ő megváltó csókjára vár. Ami megváltja a lányt és a herceget is. Mindkettőjüket. Egyszerre, és egyformán.

Történetünk hercege a keresésnek szenteli életét, csókolgat itt is, ott is, fittyet hányva a következményekre. Csókol és már ott sincs, épp csak egy kicsit nyugtalankodik. Számára nem múlnak az évek, míg kitartóan tovább keresgél. Ugyanolyan fiatal és daliás, feltehetően bölcsebb is. Már körültekintőbben csókol, mégis nagyobb hatást ér el minden alkalommal. Csak a látszat kedvéért folytatja a keresést, az eredmények számára teljesen érdektelenek.

Mikor végül megtalálja az alvó szépséget, – aki örök idők óta a hercegére várt, hogy felébressze -, hozzá sem ér. Nem tesz semmit, meg sem csókolja, még csak a kristálykoporsóból sem emeli ki. Mindössze annyit tesz, hogy végtelen elővigyázatossággal átszállíttatja a palotájába. Ott, egy a naptól is védett szobába zárja, és messziről figyeli. Férfi és nő, távol egymástól, mindketten mozdulatlanok. A lány egy kincs. Csodaszép, úgy fekszik a koporsójában, mintha csak a csókra várna. De a csók, ami felébreszthetné, a herceg száján szárad, kiszárítja a száját, ő maga is kiszárad, mert soha sem sikerült megtanulnia, hogyan ébressze fel a királylányt eléggé, de nem teljesen.

„Tisztelem” mondja azoknak, akiket érdekel. Azok meg helyeselnek.

(A fordítás felelőse: Letti)

 

Egy lehetséges (másik) teremtéstörténet

A mikrofikciók szerzői nem csak görög-római mítoszokat és ismert irodalmi műveket írnak át szívesen, de gyakran bibliai történeteket is továbbgondolnak. Marco Denevi egyik “hamisítása” a teremtést helyezi egy kicsit más kontextusba.

MARCO DENEVI

Teremtés

Az utolsó atomháború során odaveszett az emberiség és a civilizáció. A Föld színe kietlen pusztasággá változott. Valahol Keleten mégis megmenekült egy űrhajós gyermeke. A fiú gyomokon élt és egy barlangban aludt. A katasztrófa borzalmától kétségbeesetten, hosszú ideig csak sírni tudott és az édesapjáért könyörögni. Az emlékei homályossá és töredékessé váltak: önálló életre keltek és önkényesen jöttek-mentek, mint az álmok. A rettegését üres félelem váltotta fel. Néha-néha feltűnt előtte apja alakja, amint rámosolyog vagy megdorgálja, vagy épp amint beszáll az űrhajójába, majd lángcsóvák és hatalmas robaj kíséretében eltűnik a felhők közt. Ilyenkor őrült magányában térdre rogyott és kérlelte édesapját, hogy térjen vissza. Időközben a felszín újra kizöldült: a növények virágba borultak és a fákon gyümölcs termett. A kisfiú férfivá érett és nekilátott felfedezni a vidéket. Egy napon madarat látott, másnap farkassal találkozott. Harmadnap váratlanul egy korabeli lánnyal találta szembe magát, aki hozzá hasonlóan túlélte az atomháború pusztítását.

Mi a neved? – kérdezte tőle.

Éva – felelte a lány – és neked?

Ádám.

(A fordítás felelőse: Kun Dániel)

Szirének – 3X

A homéroszi eposzok ismertebb történeteinek újraírása nagyon népszerű a latin-amerikai szerzők körében. A legtöbbször át- vagy újraírt motívum minden valószínűség szerint a szirének csábító éneke. Az alábbi három változat a műfaj három klasszikus szerzőjétől származik, az argentin Marco Denevi egész kötetnyi palimpszesztikus (ismert történet újraírásán alapuló) mikrofikciót írt, a címe Hamisítások, a mexikói Julio Torrit sokan a műfaj első valódi képviselőjének tekintik, Alfonso Reyes pedig szintén mexikói és ő is a korai egyperces-írók közé tartozik.

MARCO DENEVI

A szirének hallgatása

Amikor a szirének látták elhaladni Odüsszeus hajóját és észrevették, hogy a legénység viasszal tapasztotta be a fülét, nehogy meghallja énekelni őket (a legszebb és legcsábítóbb nőket!), megvetően elmosolyodtak, aztán így szóltak:

-Miféle férfiak ezek, akik szántszándékkal ellenállnak egy szirénnek?

Így hát hallgattak, és néma csend közepette hagyták elhajózni őket, ami felért a legsúlyosabb sértéssel.

(A fordítás felelőse: Koncz Fruzsina)

JULIO TORRI

Kirkéhez

Ó Kirké, hatalmas Istennő! Pontosan azt tettem, amit mondtál. Azonban nem kötöztettem magam az árbochoz, mikor megpillantottuk a szirének szigetét, mert elszántam magam a halálra. A néma tenger közepén a végzet mezeje várt rám. Mintha ibolyák rengetege sodródott volna a vízen.

Ó széphajú Kirké, nemes istennő! A sorsom kegyetlen. Mivel elszántam magam a halálra, a szirének nem énekeltek nekem.

(A fordítás felelőse: Koncz Fruzsina)

ALFONSO REYES

A reményvesztett utazó

Odüsszeusz örök utazásra ítéltetett, soha nem állhat meg, akárcsak Sziszüphosz elátkozott sziklája. Ő azt állítja, ez az istenek akarata… Néhányunk mindig is úgy gondolta, hogy Odüsszeusz egyetlen vágya, visszatérni a szirének bűnös szigetére.

(A fordítás felelőse: Koncz Fruzsina)

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑