Mikrodekameron és egyéb vírusos mikrofikciók

A pandémia idején több, a helyzettel kapcsolatos mikrofikció-antológia is megjelent spanyol nyelven, ezúttal a Mikrodekameron és a Microbios című gyűjteményekből válogattunk (bibliográfia a poszt végén). Az első néhány szöveg közvetlenül kapcsolódik a helyzethez, a többi áttételesebben.

Írtam erről egy kicsit részletesebben is:

“A koronavírus és a világjárvány úgynevezett „sürgősségi” (a helyzetre gyorsan reagáló) irodalmának is kiemelt műfaja lett a mikrofikció, a magát „Pandémikus Minifikcionistáknak” nevező társaság például Microbios (Mikrobák) címen adott ki még 2020-ban, pár hónappal a pandémia kezdete után egy kifejezetten a helyzetre reflektáló antológiát. Még ugyanabban az évben két másik gyűjtemény is megjelent: a Microdecamerón(„Mikrodekameron”), mely nemcsak a nagybetűs Dekameron apropóját követve kapta ezt a címet  (mint például a New York Times kezdeményezte, magyarul is megjelent Dekameron Projekt), hanem pontosan követi a Boccaccio-féle minta struktúráját is: tíz szerző, tíz nap, tíz téma. A legnagyobb különbség talán éppen az, amit miatt itt említem, ugyanis míg a firenzei ifjak valóban el tudtak szakadni az „itt és most”-tól, mikrotársaik írásaiban igen gyakran megjelennek a koronavírushoz kapcsolódó témák. Hogy a műfaj mennyire Covid-kompatibilis, azt egy másik kiadvány is alátámasztja: a Brevilla című mikrofikciós folyóirat több mint tíz ország majd’ háromszáz szerzőjének írásait tartalmazó Brevirus (Röpvírus) című antológiája.” (A teljes cikk, melyben elsősorban a műfajról írok, de ahonnan ez az idézet is származik, a következő linken olvasható: Cikk a mikrofikció műfajáról és aktualitásáról)

Dina Grijalva: Párban pandémiában

Alighogy megismerkednek, fülig egymásba szeretnek. Szívből gyűlölik a munkanapokat, melyek románcuk útjába állnak. Aztán jön egy halálos vírus és a kormány elrendeli, hogy mindenki maradjon otthon. Karanténba vonulnak, a fiú a lányhoz költözik – örülnek, hogy végre mindenre van idejük. Megtörténik minden, aminek meg kell történnie. Azt kívánják, bár soha ne érne véget a vírushelyzet. 

Dina Grijalva: Virtuális szerelem

A neten ismerkedtek meg, bekövették egymást. Szerelmük színtere a virtuális tér, ott lelnek rá a boldogságra. Naphosszat csak csetelgetnek, üzengetnek, gugliznak és kattintgatnak, na meg persze twittereznek. Románcuk a Whatsapp, Facebook, Messenger, Instagram, Youtube, Zoom által teljesedik ki. Egyre jobban egymásba gabalyodnak a világhálón, mígnem egy végzetes rendszerhiba örökre elszakítja őket egymástól.

Lorena Escudero: Zajok

Reggelente könnyű figyelmen kívül hagyni, az itthoni tennivalók és a porszívó hangja mellett meg sem hallani. Délben már intenzívebb a hangja, ezért kénytelen vagyok feltekerni a rádiót. A délután viszont hamar eltelik a forgalom nyüzsgésével a háttérben. Este a legnehezebb: amikor lefekszem, akkor már képtelenség nem hallani és eszembe jut, hogy ma sem ettem semmit.  

Ildiko Nassr: Helycsere

Ildiko Nassr megkérdezte tőlem ma reggel, hol voltam mindezidáig. Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal utazgattam. Nem tudtam hirtelen, mit is mondjak, hogy ne zaklasson fel a hely emléke, ahol az elmúlt heteket töltöttem, és amit jó időre elvettem tőle. Én, aki a saját nevemre sem emlékszem. De ő annyira boldogan kelt fel, tele a gyermekkor érzésével, hogy kénytelen voltam elbúcsúzni tőle, és hagyni, hogy visszatérjen.

Paola Tena: Mágikus kövek

Igazából az úgy volt, hogy a faluban szerettük megtréfálni Bartolót, mivel olyan naív volt, mint egy férfitestbe bújt gyerek. Tudtuk, hogy titokban szerelmes Claritába, ezért azt mondtuk neki, hogy mágikus kövek vannak a folyóban, melyek láthatatlanná teszik azt, aki a táskájában hordja őket. Így megcsókolhatod anélkül, hogy észrevenné, győzködtük. A folyóhoz sietett, mi pedig követtük, miközben majd meghaltunk a nevetésről. Mindenhova fekete köveket rejtett: a nadrág- és kabátzsebébe, még az ócska övtáskájába is, amit mindig magánál hordott. Kövektől megrakott zsebei csak úgy zörögtek a faluba vezető úton. Amikor elhaladt a szomszédok előtt, azt gondolván, hogy senki sem látja, boldogan mosolygott. Azt ugyanis nem tudta, hogy mi már mindenkit beavattunk. Végül Clarita hazához ért, fellépett a tornácra és menten szájon csókolta. Vártuk, hogyan fog reagálni a lány: felpofozza, fellöki, de legalábbis elutasítja. De nem, a lány szorosan magához ölelte Bartolót, visszacsókolta, majd mindketten köddé váltak. A szemünk láttára tűntek el, csak egy kupac fekete kő maradt utánuk. Ezt láthatod most te is.

Patricia Nasello: Turbulencia 

A cirkusz akkor kezdett el egy kicsit is érdekelni, amikor az állatokat emberekre cserélték. Eleinte teljesen lenyűgözött, ahogy a rémült tekintetű, remegő lábú, nevetségesen vézna öreg bácsik ugrálnak a tűzkarikákon át. De aztán hamar meguntam a vénemberek rémüldözését, szánalmas mutatvány volt, pont ugyanúgy viselkedtek, ahogy azelőtt az állatok. Most már csak a bűvész miatt veszek jegyet, szeretem nézni, ahogy gyerekeket húz elő a cilinderéből. Mikor előkapja őket, azt sem tudják, hol vannak, mintha turbulenciába keveredtek volna, madárnak képzelve magukat ügyetlenül csapkodni kezdenek a karjaikkal, felrepülnek a sátor tetejéig, vagy ameddig bírnak, amíg el nem fogy az erejük. Aztán lezuhannak.

Ildiko Nassr: Vadászok

Úgy döntöttek, majd vadásznak maguknak valami vacsoráravalót. Jól felöntöttek a garatra, aztán elkaptak egy őzet, alig ellenkezett, amikor előrántották a kést. Szelíd állat volt, szép kis példány, a húsa pedig mennyei. 

– Ilyen jót még életemben nem ettem – szólalt meg az egyik.

– Erre inni kell!  – emelte poharát a másik.

A felét ott helyben megsütötték, a maradék pont befért a fagyasztóba. Egészen másnap hajnalig tartott a mulatság. De a hegyen nappal már nem olyan vidám az élet, elindultak hát hazafelé. Útközben megállították őket a vadőrök, rutinellenőrzés, ilyenkor általában mindent átvizsgálnak, de sebaj, úgysincs rejtegetnivalójuk. Kipakoltak mindent a furgonból, közben még viccelődtek is. Aztán meglátták, hogy a hűtőládában egy nő fekszik félbevágva

Dina Grijalva: Kényszerképzet

A mikrofikciót választottam irodalmi műfajomnak, és azóta is rajongok a minimalizmusért. Ott hagytam a nagy erdei házamat, ahol annyira boldog voltam, s most parányi padlásszobában lakom, ahol gyönyörű kiskertet művelek: fűszálaimra egy bonsai vet árnyékot. Sokat elmélkedem és a törpeuszkáromat simogatom, miközben apró falatokat reggelizem. Már csak arra vágyom, hogy miután elalszom, egyszer csak Liliputban ébredjek fel.

Biblio:

MicroDecamerón. Hétszáz év múlva. Szerk. Paola Tena. Quarks Ediciones Digitales. 2020. Letölthető spanyol nyelven: https://quarksedicionesdigitales.wordpress.com/2021/02/27/microdecameron/

Microbios. Szerk. Natalia Madrueño, Patricia Rivas. Dendro Ed. 2020. Letölthető spanyol nyelven: https://dendroeditorial.wordpress.com/2020/11/08/microbios-minificcionistas-pandemicos/

A fordítások a PPKE-BTK 2021/22-es tanévének spanyol műfordító szemináriumán készültek, részt vettek: B. Kinga, E. Chadia, H. Eszter, N. Nóra, P. Dóri, R. Enikő, R. A. Manuela, H. Aletta, Sz. Anett, A. Szandi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s