Julio Ricardo Estefan argentin szerző nem csak író és irodalmár, hanem eredeti végzettségét tekintve fizikus is. A Schrödinger macskája és más természettudományos mikronovellák című kötetében arra tesz kísérletet, hogy a más szövegre való utalás (intertextus) helyett a természettudományok különböző törvényeire, megfigyeléseire, jelenségeire reflektál az irodalom eszközeivel. Az olvasó természettudományos ismereteit is próbára teheti ezáltal, de hogy ne ijesszen el senkit, a szerző a köteten belül megkülönböztet alfa, béta és gamma szövegeket, attól függően, mennyire kell megerőltetni az emlékezetünket ahhoz, hogy be tudjuk fogadni és élvezni az adott mikrofikciót. Vajon a következő szövegek melyik kategóriába tartozhatnak?

Schrödinger macskája 

Erwin fogta a könyvet, mely a éjjeliszekrényen pihent és tovább olvasott: „… a macska köddé vált az ágról, de csak úgy fokozatosan, míg csak a széles mosolya maradt a levegőben.” Ismét becsukta a könyvet, és azon töprengett, hogy ez a kénye-kedve szerint megjelenő és eltűnő macska kapóra jöhet a fejében mocorgó gondolatkísérlethez. Cheshire macskája ugyanis egyszerre volt látható és láthatatlan. A drámaibb hatás kedvéért azonban Erwin élőnek és halottnak feltételezte egyszerre. A doboz és a méreg csupán kellékek.

Parti időutazók részére 

Rövid válaszok a nagy kérdésekre című könyvében Stephen Hawking a következőt meséli: „2009-ben partit szerveztem a Cambridge-i Egyetemen, a Gonville & Caius College-ben, hogy megnézzünk egy időutazásról szóló filmet. Annak érdekében, hogy csak valódi időutazók jöhessenek, a parti kitűzött időpontja után küldtem ki a meghívókat. Az esemény napján reménykedve üldögéltem az egyetemen, de senki nem jött el. Csalódott voltam, de azért nem csüggedtem, mert így bebizonyíthattam, hogy ha az általános relativitáselmélet helyes, és az energiasűrűség pozitív, akkor nem lehetséges az időutazás. Nagyon örültem volna, ha az egyik feltételezésem hibásnak bizonyul.” De kérdem én: nem lehet, hogy Stephen egyszerűen rossz címzetteknek küldte ki a meghívót?  

Chuang Tzu kaotikus álma 

 Chuang Tzu azt álmodta, hogy Peking felett repkedő pillangó. Amint felébredt, rádöbbent, hogy tornádó söpört végig New Yorkon. 

Tehenek vagy halak 

A német fizikus, Whalter Nerst vett egy tanyát 1920-ban, melyhez gabonaföld, néhány tehén és disznó, valamint egy halastó is tartozott. Egy hideg téli napon a reggeli szemle során arra lett figyelmes, hogy rettenetes hőség van a tehénistállóban. „Mitől van itt ilyen meleg?” -kérdezte. Munkásai azt felelték, hogy a trágya miatt. Megdöbbenésében Nerst úgy döntött, azonnal eladja összes tehenét és inkább halakba fektet. „Egy megfontolt ember – mondta – olyan állatokat tart, amelyek hőegyensúlyban állnak környezetükkel, és nem pazarolja a pénzét az univerzum felmelegítésére.”

A semmi és a kéz 

Mintha egy bűvész kézmozdulata lett volna. Az semmiből elővarázsolta az univerzumot, melyet az ősrobbanás a másodperc töredéke alatt kitágított. Az igazi varázslat azonban az idő megteremtése volt, hogy ezután minden más is megtörténhessen.

Az idő relativitásáról 

A kisfiú a téren labdázik, teljesen belemerül a játékba. Amikor az édesanyja hívja, tiltakozik. Nagyon rövidnek érzi az eltelt időt. Ugyanezen a téren egy idős ember a padon ülve újságot olvas, majd mikor félreteszi, a labdázó kisfiút nézve felidézi gyermekkorát. Karórájára pillant és megállapítja, milyen sokat kell még várnia a vacsoráig. Számára olyan, mintha megállt volna az idő.  

Mint látható, nem csak Langevin ikreivel történnek paradoxonok. 

Clemens Úr és a Halley üstökös 

1835 novemberében, miközben a Halley üstökös a perihéliumához, azaz a Naphoz való legközelebbi pontjához közeledett, Floridában, a Missouri állambeli kis falucskában, megszületett egy kisfiú, akit Samuel Langhorne Clemensnek hívtak. Különös módon, 75 évvel később, mikor a Halley üstökös újra perihéliumához érkezett, halálos ágyán így szólt rokonaihoz és barátaihoz: „Az üstökössel jöttem, és azzal is távozom.”

Clemens úr 1919. április 21-én hunyt el, szóról szóra beteljesítve jóslatát. Azonban a híres kalandregényírót a világ leginkább álnevén ismerte, mely nem volt más, mint Mark Twain.